Idézetek a magányról

 





Elbúcsúzom tőled, köszönöm hogy voltál, köszönöm hogy védtél, köszönöm hogy óvtál.
Köszönöm a féltést, köszönöm a sok jót, köszönöm a vigaszt a sok kedves szép szót.
Perceid, melyeket feláldoztál értem, mindent amit adtál, mit tán nem is kértem.
Lelkem bús poklából emeltél a fénybe, utadon haladtam új álmot remélve.
Köszönök mindent s bocsáss meg nekem, egyszer majd megérted miért is teszem...!


 

Céltalanul bolyongok az utcán, nincs sehol senki, aki rám vár.
Nincsenek már célok és álmok a szerelem útján egyedül járok.
A remény elszállt, hitem elveszett, így távol egymástól élni nem lehet.
Mindent elvittél, mi egykor szép volt, szíved a szívemmel örökké harcolt.
Mi el nem múlik a nyomomban marad, ahogy a nap fénye a felhők elött halad.
Már nem hiszek többé soha senkiben, fáj hogy a sok hazug szavadat elhittem.
Az élet mint a kártyavár összeomlott az álom mi Te voltál, most szertefoszlott.
Nem maradt más nekem, csak a magány s a szívem, mely társra soha nem talál.

 




 

 

Idézetek a magányról hozzászólásai

Szólj hozzá

Kereső
Belépés

 




 

 

Boldog Névnapot Kívánok!








Itt jártak
2013. 04. 11 -től

 




Online látogatók

 

 

 

0.029 mp